Bemutatkozás

Azt mondják, hogy más voltam mindig, mint a nagy átlag… Más szemmel nézem a világot.
Mindig érdekelt a láthatatlan, a kézzel megfoghatatlan világ – ösztönök, lélek, energiák – , valamint a belső – az anatómia.

Ez a bemutatkozás is más lesz, mint a "megszokott", kicsit többet "mutatok" meg magamból, mint amit elsőre megszoktam, de azért mégsem mindent. Ha van valamennyi közös utunk, a többi is kiderül... :)

Németh Kata vagyok, Agrármérnök, Kutyakiképző, Kutya-fizioterapeuta.
2003 óta foglalkozom kutyákkal.

Mindig én voltam a ”fura”, akit jobban érdekeltek az állatok, a természet, mint az emberek, illetve gyerekként a saját kortársai.
A kutyák (és lovak) iránti szenvedélyem nagyjából akkor kezdődött, mióta az eszemet tudom...
(jó kis közhely, de hát… tény). Kicsi korom óta így van, ebben nőtem fel.
Nem más ez, mint lelkek kapcsolódása, egymásra történő finomhangolása. Nekem ez jobban ment.

Mosonmagyaróváron Agrármérnökként végeztem a Nyugat-magyarországi Egyetemen.
Ez idő alatt több tudományos kutatómunkában vettem részt, részben a SZIE-ÁOTK-al közös projektben is, illetve Kari és Országos TDK-n.
Ezeket mind imádtam. Fantasztikus Konzulenseim és Tanáraim voltak! Titkon az anatómia szerelmese lettem.

 A munkakutyázást 2003-ban, saját kutyával kezdtem, majd lettem kiképző, kiképzés-vezető. (MEOESZ Őrző-Védő Sportbizottság ”Kutyakiképző és Kiképzésvezető” képzés 2005-2006)

2005 – 2013 között lakossági kiképzés, majd sport /IPO/ volt a fő csapásirány.
Ezt követően 10 évet éltem, dolgoztam és tanultam Budapesten. Az itt eltöltött idő alatt (2013 – 2023) szolgálati kutyák képzésében vettem részt, hivatásos állományban.
Rengeteget tanultam és csodálatos embereket ismertem meg hazai és nemzetközi szinten is. A szolgálati kutyázás mellett megismerkedtem egy fantasztikus szakmával is.
Kutya-fizioterapeuta lettem (Terápia az Állatokért Alapítvány), voltam 6 hónapig gyakornok a budapesti DR Hidro Kisállat Rehabilitációs Centrumban, ahol nagyon sok tapasztalatot szereztem, és a legjobb konzulensem és gyakorlatvezetőm nekem volt :)
Köszönet Nekik mindenért!

Jelenleg elsősorban kutyák mozgásszervi rehabilitációjában tevékenykedek a fizioterápia és természettudományok széleskörű tárházának segítségével.

Tagja vagyok a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaságnak, és a Vetrehab Magyarország Kft. által szervezett továbbképzések és szakmai konferenciák által bővítem tovább folyamatosan a tudásomat.

Az élet úgy hozta, hogy soha nem volt kettő egyforma fajtájú kutyám. Mindig olyan kutya-lélek jött hozzám, választottam és választott, akire az adott élethelyzetemben szükségem volt. Amit épp meg kellett tapasztalnom. Óriási tanítóim, kritikusaim és segítségeim voltak és jelenleg is azok.

Roncsi (2003 - 2017) - az igazi Bölcs! ♥
Alaszkai Ykon Sissi
(Munka vonalú Labrador Retriever szuka – tudatos választás)

Egy szárnyait bontogató fiatal lány lelke mellé érkezett egy sedre, mindennél cukibb, szárnyait bontogató kölyök labrador lélek.

Mikor belenéztem a szemébe, az az érzésem volt mindig, hogy MINDENT TUD! MINDENT, amire én valaha is kerestem a válaszokat.

Tanított életről és halálról, más élőlények tiszteletéről. Mellette lettem felnőtt, végig kísért ezen az úton és mindig a támaszom volt. Elérhetetlennek tűnő dolgokat vittünk véghez együtt, számára soha nem volt kérdés, hogy belevágunk e...

Általa megismerhettem egy csodálatos Embert, aki nagyon sokat tanított engem, és megmutatta a vadászkutyázás / kiképzés rejtelmeit.

14,5 csodálatos évet adott magából nekünk. 

Parázs (2008.) - a feltétel nélküli bizalom és hála! ♥
(Terrier keverék kan – Ő fogadott örökbe bennünket.)

Egy kempingben történő nyaralás alkalmával szegődött mellénk, egy fiatal kölyökként. Minden reggel a kialudt tábortűz parazsában aludt. Napközben végig velünk tartott, soha nem maradt le.

Megígértem Neki, ha a nyaralás végéig mellettünk marad, haza jöhet velünk. Mellettünk maradt, én tartottam az ígéretem... Együtt mentünk haza! Azóta eltelt lassan 16 év...
Szinte szavak nélkül értett mindig mindent. Nála hálásabb kutyával soha nem találkoztam.

Megmutatta, hogy a mínuszból is fel lehet állni, hogy van holnap a ma után. Olyan, mint egy pillér, aki mindent kibír.
Tanít minden nap – igyekszem megfelelni. 

Jenny (2009 - 2017) - az én igazi ébredésem! ♥
Donator Ines
(Munka vonalú Német juhászkutya szuka – egy ”véletlenszerűen” tudatos választás)

Olyat adott életében is, amit soha nem felejtek el Neki. De a halála (és annak körülményei) volt az én igazi ébredésem. Nagyon korán ment, túlságosan korán, de biztosan mennie kellett...

Egy olyan világot mutatott meg és vezetett be oda, amit elképzelni sem tudtam addig. Vele megtapasztaltam.

Megmutatta milyen érzés a legmagasabban lenni és milyen a legmélyebben. Megmutatta, milyen két világ között. Megmutatta azt, amit mindig is kerestem.
Válaszokat adott olyan dolgokra, amiket megfogalmazni sem tudtam korábban.

Elindított egy úton, amit azóta is tanulok!
(és teljesítette egy kívánságom... még életében...)

Pipacs (2019. 03. 29.) - a határtalan kitartás és céltudatosság! ♥
Argema Cordis Venatore
(Munka vonalú Parson Russell Terrier szuka – tudatos választás, 1,5 évet vártam Rá)

Ő más, mint eddig bármelyikük. Neki külön elképzelése van a világ dolgairól és ezt szeretné mindenki tudomására hozni.

Benne van mindkét véglet. A cinkosság és minden angyali. Nem azért, mert terrier. Hanem, mert Ő ilyen.

Egy Művész, egy Mester. Ki, ha kell, áthágja a fizika materiális határait. Mellette elveszik a "józan ész" és előtérbe kerül minden, ami nemesebb annál.

Folyamatosan mozgásban van, ahogyan az energiák. Ő megéli ezt, az élet minden pillanatát.

A jelenben van, "akkor és ott" akar mindent. Nincs számára tegnap és holnap. Mennyien tanítják ezt, milyen sok esetben hallottunk már erről. Ő csak úgy tudja.

Nem "fejtettem" még meg minden részét, gondolatait. Annyi mindent tudnak, és nap mint nap tanítanak...
 
Tanít ösztönről, kitartásról, erőről, bátorságról. Azt hiszem, még nagyon sok mindent fog nekem megmutatni.

Blacky (2000 - 2016) - egy igazi "Shy Boy"! ♥
(Trakehneni x Angol telivér herélt - mindenen keresztül IS akartam)

A MI közös történetünk elég érdekesen kezdődött...

Kicsi korom óta a lovak szerelmese is voltam/vagyok. Mindig tudtam, hogy egyszer nekem lesz saját lovam.
Egyetemi éveim alatt az élet úgy hozta, hogy egy csodálatos helyen volt lehetőségem nagyon közel kerülni a lovakhoz és annyit lovagolni, amennyit csak tudtam. Ott ismertem meg ŐT! 

Nyereg alatt is szépen dolgozott, de egyik fő feladata az volt, hogy kettes fogatban futott egy hozzá küllemben nagyon hasonló, de teljesen más habitusú lóval.
Olyan gyors volt, mint a szél... az Ő hátán megtapasztalhattam milyen érzés "repülni", milyen a feltétel nélküli bizalom. 

Abban az időben én épp "nem akartam lovat venni", de ŐT NAGYON szerettem volna. Fiatal volt, ereje teljében, szépen dolgozott, kitartó volt, KEDVES, humoros, és engem teljesen elvarázsolt a lénye. Természetesen nem akarták eladni, én pedig nem akartam feladni...

Hosszas győzködés után az akkori tulajdonosa végül (de nagyon nehezen) rábólintott, kezet fogtunk Rá!

Rengeteget tanított Ő is.  8 csodálatos évet adott nekünk együtt ez az élet, majd mennie kellett... Soha nem fogom ŐT elfelejteni, számomra mindig Ő marad a nagybetűs LÓ! 

Köszönet Mindenkinek MINDENÉRT, amit eddigi utam során kaptam!

Köszönöm a fenntartásokat, mert megerősítettek.
Köszönöm a konfliktusokat, mert tanítottak.
Köszönöm a hitet és a bizalmat, mert támogatott.
Köszönöm a kedves szavakat, mert jól esett.
Köszönöm a segítségeket, amiket kaptam, amikor szükségem volt rá.

Csinálom, és hogy miért? Mert szerelem, mert hivatás, mert az utam, és mert nagyon sokat kaptam Tőlük, amit szeretnék visszaadni, abban a formában, ahogy az Ő lelkük ezt megérdemli.

Ha gondolod, tarts velem… :)

Kata